#digitálisdetox
Először is nagyon nagyon köszi, hogy ennyien ennyire vártátok ezt a bejegyzést, meg a tapasztalatimat, és emiatt ezer meg ezer bocsánat, hogy mégiscsak ilyen későn készült el, de ez az augusztus egy igazi energiavámpír volt nekünk 🙂
Na de kezdjük ! Miért is döntöttem az offline lét mellett a 10 napos Kapolcs alatt?
Ez egy baromira tudatos döntés volt, úgyhogy ezzel minden izgalmas spontán ötletet le is lövök, mert készültem rá. Legalábbis az elhatározás már megvolt pár héttel előtte, mégpedig azért, hogy ezt a legszebb 10 napot az évben teljes mértékig megtudjam élni, azzal tudjak foglalkozni amivel kell, amivel szeretnék, ne függjek semmitől. Az internet baromi sok időt elvesz a napból, felkelés után negyed órát görgetni az instát, várakozás közben pinterestezni, facebook chatelni, stb. Ezt nem szerettem volna, kíváncsi voltam hogyha az összes social media kivonul az életemből, mennyi plusz idő szabadul fel.
Nos, RENGETEG. De tényleg.
Az egész megélése baromi érdekes volt, és szerintem sokat segített az benne, hogy szerelemhelyen voltam, olyan emberekkel akiket szeretek, tele minden nap ezer programmal, nem otthon ülve a kanapén magányomban. Nem mintha ilyen olyan nagyon sokszor lenne, na de értitek a lényeget, az azért mindenképp egy pozitív pont, hogyha nem akartam, nem kellett unatkoznom.
Érdekes amúgy, a legtöbben totál hülyének néztek, vagy inkább furának, mikor elmondtam, hogy nem, nem tudom megnézni amit küldtek facebookon, vagy nem, nem láttam mi történt 😀
Amúgy tanulva ebből az esetből, legközelebb biztos nem fogom ezt hangoztatni, vagy megosztani másokkal, hogy direkt nem használom a netet, mert ez egyfajta elvárást szült. Nem direkt és nem gonoszságból, de mindenki kicsit várta, hogy most megtöröm-e a fogadalmat, vagy “lebukom” e azzal, hogy netezek, és ez nem jó, mert ezt a kihívást magam miatt kezdtem el, és ha bekapcsoltam volna a mobilnetet (SPOILER: mint ahogy az amúgy meg is történt), akkor is csak magammal kellett volna elszámolnom, senki mással.
Na de kanyarodjunk vissza. Meésltem már egy #bestof havi bejegyzésben a Vecsei TEDx-es előadásáról, meg hogy a telefon elveszi a csendjeinket, stb. Ez annyira erősen megmaradt bennem, hogy gondoltam kipróbálom. Hogy tényleg milyen, hogy amikor unatkozom, vagy olyan helyzetben vagyok ami kényelmetlen, nem veszem elő a mobilom, nem menekülök bele, nem görgetem hosszú perceken át az oldalakat úgy, mintha keresnék valamit, miközben fel sem fogom amit látok, nem is koncentrálok rá.
“Nulladik” nap délután értünk le – igazából Kapolcson nincs nulladik nap, mi csak a kempingbe szoktunk mindig egy nappal korábban érkezni, hogy a régi barátokkal találkozzunk, a másnapot már teljes egészében ott töltsük, élvezhessük – , ekkor még megengedtem magamnak az internetezést, bár minimalizálva. A saját magammal kötött fogadás másnaptól, azaz az első fesztiváli naptól az utolsó, tizedik napig tartott.
Első nap fura volt azért, felkeltem, mosdó, elmentem kávéért, Marci még aludt, nem is volt igazán kihez szólni, a telefonomon maximum az időt láttam. Átöltöztem és lenyomtam a harmatban egy 20 perces reggeli jógát, aztán kiültem olvasni. Tök jó volt, nekem mondjuk az olvasás alapból mindennapi tevékenység, ahhoz nem kellett “visszatalálni”. Az első pár nap tényleg zökkenőmentesen zajlott, telefonálni telefonálhattam, bár nem kellett sokat. Előtte már mindenkinek szóltam, ha keresnek, hívással, vagy smsben tegyék, nincs netem, úgyhogy ezzel sem volt gond, bár mint később kiderült, sokan ezt elfelejtették, és ugyanúgy a messengeren írtak 😀 sebaj.
Szóval az első 2-3 nap tök sok új felfedezéssel telt, tényleg ez a plusz idő ami felszabadult, megdöbbentő.
A detox közepén elég frusztrált lettem attól, hogy körülöttem mindenki a telefonját nyomja. Marcitól nem tudtam elvárni, hogy ne, neki sajnos dolgoznia kellett közben, a lehető legaktívabb időszakra esett a Völgy, úgyhogy örültünk annak, hogy legalább ott tudott lenni, viszont nagyon fura volt látni, hogy beszélgetések közben is nyomkodják körülöttem a telefont az emberek, sokszor úgy válaszolnak, kérdeznek, hogy fel sem néznek belőle, és nem bunkóságból, szimplán megszokás, megszokás a görgetés. Annyira érdekes, tényleg mintha nonstop keresnénk valamit, valamit, amiről mi sem tudjuk, hogy mi, mit akarunk látni. Ettől baromi ideges lettem, ami amúgy az alaphangulatomra rányomta a bélyeget, úgyhogy ott rendbe kellett tenni magam, és nem elvárni, hogy más is úgy csinálja, ahogy én.
Kb 7. nap lehetett, amikor bekapcsoltam a netem, egy baromi fontos emailt kellett megnéznem ( egy ilyen jelentkezéses, regisztrálós történet volt, ennek tudtam, hogy ekkor lesz az időpontja), amikor a telefonomat konkrétan felrobbantotta az a sok szar, már bocsánat, amit a hét nap alatt kaptam. Szerintem vagy 180 emailt, hirdetést, reklámanyagot töröltem ki, szegény telefon nem győzött csipogni a beérkezett üzenetktől, értesítésektől. Baromi ijesztő volt, ahogy 7 nap “eltűnés” után így rám tör a világ 😀
A kihívást ezen a napon amúgy eléggé elbuktam, mert megláttam egy nagyon jó barátom üzenetét, aki olyan helyzetbe került, amin muszáj volt segíteni, először csak a netet használva, aztán áttértem vele is a telefonbeszélgetésre. Tök érdekes, mert úgy, hogy aznap pár órát be volt kapcsolva a netem, úgysem jutott már eszembe nézegetni az instát, meg semmi ilyesmi.
Tanulságok :
- baromi ijesztő elsőre az a rengeteg felszabadult idő, mert hiába gondoltam úgy, hogy azért egy napra elosztva a netezés nem olyan hú de sok, meg energiában meg sem érzem, hát de, rohadtul megérzem, és de, hú de sok 😀
- sokkal jobban tudtam figyelni másokra, megfigyelni embereket, csak úgy lenni, jelen lenni
- az elején ijesztő, de tök oké, hogy az embernek beugrik, hogy hú, kivel mi lehet, milyen fotók futhatnak az instán, ki mit csinál, ki kereshetett. Ez nagyon szépen feloldódik pár nap alatt, és a végére tényleg, egyáltalán nem érdekes.
- ez az egész egyáltalán nem tűnik nagy dolognak, de belegondoltatok már, komolyan, mindent a neten csinálunk ( menetrend, programok, időjárás) , szóval de, tökre nagy dolog 10 napig offline lenni
- tök jó lenne bevezetni ezt mondjuk heti 1 napra. Hetente egy nap, teljesen offline lét.
- elengedés. Elég nagy elengedés tanítás ez. Elengedni a megfelelési kényszert, a kíváncsiságot, hogy mások milyen fotót posztolnak, hogy megfeleljek másoknak, az elvárásaiknak azzal a kihívással kapcsolatban, amit saját magamnak, magam miatt állítottam fel, elfogadni azt hogy mondjuk egy nap nem jött belőle össze, és elengedni azt is, hogy nem várhatom el, hogy ehhez mások is csatlakozzanak
Összegzés:
Próbáljátok ki, ha tudjátok, de tényleg ! Akár csak 5 napot, vagy kettőt, vagy csak egyet 🙂 Aztán meséljétek el, milyen volt 🙂 Tetszeni fog, de tényleg !