Az a szuper az őszi hónapok múlásában, hogy így egyre közelednek a téliek, és velük együtt végre, végre a karácsony. #sorrynotsorry, de mi már karácsonykor a karácsonyt várjuk 🙂
Kedvenc könyv
Zsófi: Simon Márton – Rókák esküvője,
Kemény István – Nílus,
és az abszolút kedvenc : Szerb Antal – Utas és holdvilág 🙂
“– Semmi baja – mondta az orvos –, csak valami rettenetes kimerültség. Mit csinált maga, hogy ennyire elfáradt?
– Én? – kérdezte Mihály eltűnődve. – Semmit. Éltem. ”
Kedvenc film/sorozat
Zsófi: Tully, magyarul azt hiszem pszichoanyu. Baromi izgalmas, szép, meg egy csomó mondata, jelenete, képe olyan mélyre eltevős 🙂
Marci: American Vandal 🙂
Kedvenc darab/színház
Ennél a hónapnál már tényleg muszáj volt ezt a részt külön választani, mert az októberünk volt a színházhónapunk, és van egy olyan “borzalmas” hírünk is, hogy mindegyiket imádtuk 😀
na jó, az abszolút kedvencünk az Éljen soká, Regina a Sajátszínház előadásában, amit a Trafóban láttunk, október 23-án, teltházzal. Nem tudnánk olyan jól összefoglalni azt, hogy miről szólt ez az egész “darab”, ami amúgy nem is az, inkább tényleg mintha fogtak volna minket, és beültettek volna oda a tűzhely mellé, ahol amúgy főtt a leves, a krumpli, stb. Szóval:
30 és 50 közötti roma nők egy Borsod megyei faluból, Szomolyáról. Egymás közelebbi és távolabbi rokonai. Nyolc roma nő, akik semmit nem kaptak ingyen az élettől. A helyi rossz minőségű iskolákból illetve azok speciális tagozatairól hamar kipotyogtak. Fiatalon felnőtté váltak, és azóta keményen megküzdenek a mindennapokkal, hogy felnevelhessék a gyerekeiket.
“A jelenetekből egy olyan tapasztalatközösség bontakozik ki, amelynek a nemi identitáson túl meghatározó eleme az is, hogy ezek a nők romák és az ellátórendszer is ekként azonosítja őket. A baba bőrszínével viccelődő orvos, a kioktató védőnő vagy a szakbarbár családsegítő még az ártatlanabb szereplői annak a rendszernek, amelynek csúcsán a koraszülött halálát minden empátia nélkül közlő ápolónő, a beleegyezés nélkül végzett császármetszések és a meddővé tétel jelentik.”
Hihetetlen volt, de tényleg. Ezek a nők 10 hónapos program keretén belül hozták létre ezt az előadást, nulla színészi tapasztalattal és ez piszkosul jól állt az egésznek. Nem volt nagy játék, műség. Úgy beszéltek, ahogy beszélnek, olyan érzékenységgel, ami belőlük jön. Csodálatos volt a teltház, és csodálatos volt, hogy mennyi szociális szakember, ápoló ült a közönségben. Ha ők ebből a darabból csak egy mondatot, érzést továbbvisznek, sokkal szebb lesz a világ, de tényleg.
Amiket még láttunk, és imádtuk:
Drága Lovas Emília Kaméleonlánya, de ezt annyira, hogy most novemberben újra… 🙂
Aztán végre, végre, végre megnéztük a Pál utcai fiúkat, vagyis végre, végre, végre Marci olyan hős volt, hogy kerített rá a Föld alól jegyeket… 😀 Szerettük, és a koreográfus egy zseni. De tényleg, ez tuti.
Nóra – karácsony Helmeréknél : ehhez azt hiszem nem is nagyon kell sokat hozzáfűzni, Nóra sztoriját mindenki ismeri, aki nem, annak pedig tökre ajánljuk 🙂 és ez egy jó darab, úgyhogy ezt is.
Kedvenc zene/album
Zsófi: Szabó Benedek és a Galaxisok új lemeze – Lehet, hogy Rólad álmodtam
Marci: Egy hónap, amikor nem hallgattam zenét 😀 tényleg nem
Kedvenc helyek/élmények
- Bécs – ebben a hónapban volt kinn egy tök szuper napunk 🙂
- mellettünk levő szántóföld 😀 ez most fura, de van egy annyira jó emlékünk, még melegen sütött a nap, Pumi elszalad a naplementében…:D ide szoktuk kihozni futni, ha nincs nagyon idő elmenni messzebb, vagy szebb helyekre
- Marci már mondta, mennyire bírja a már nem is új munkahelyét, úgyhogy most én is mondom, mennyire bírom az enyémet, októberben kezdtem ugyanis a Burattinoban, itt akartam az utolsó egyetemi gyakorlatom lenyomni, aztán közben úgy alakult, hogy Csepelen ragadtam 🙂
- sütőtökös süti (köszi Zsófi a receptet 🙂 )
